Márciusban mesélték, új japán fogyókúra, 8 órán át nyugodtan lehet, 16 órán át semmit. Megtetszett.
Egy hét után észbekaptam :-)) 17h után semmit, de 18h után lehet.
05:40 Nehéz ébredés. Fegyelmeztem magam: hiszen minden rendben van.
De fogmosás közben Máriához ezúttal: valami kis nyugalmat, gyengédséget, simogatást. Hét perc múlva megkaptam. A monitoron ez a fotóm. Akkor láttam a békét. Reggel, hazafelé, a Széna téren. Kedves arcú, ferdeszemű távol-keleti kislány; kézen fogva, keresztül a parkon. A gyerek észrevette a két kutyát, odafordult, és megállt. Minden fölösleges mozdulat nélkül ugyanúgy azonnal az anyja is. A kislány a mama lábának vetette hátizsákos hátát, kényelmes enyhe terpeszben; és hatalmas percekig mozdulatlanul nézte az állatokat. Ilyet nem látni, a szinte még kamasz anyuka is mozdulatlan, leengedett kezekkel. Fotózni is volt idő. Kiléptek a időből. Béke.
Mért szántad nyugtalanságra
fiamat, Gilgámest,
s adtál oly szívet néki,
mely békéről mit se tud?
Hat tizenötkor indulás, varratkivétel Pesterzsébeten. Nagyon rossz orvos: csak két hét múlva úszhatok.
Érdekes. A gyerekeim őszülnek. A kisebb legalábbis.
Akkor én a váróteremben üldögéltem; Ottlik: Minden megvan. Olyan nagyerejű novella, hogy volt, hogy egymásután háromszor olvastam el. Mindig megkönnyezem. Matematikusi (bridzs) háttérrel van megkomponálva. A vekkerem jelzett. Telefonja nem volt bekapcs. Vagy lemerült. Érek haza. A kapuból látom, ő húsz méterre, a templom felé. Hát fölébredt. Szaladtam, szó nélkül belekarolva együtt egy darabig. Aztán visszafordultam, és tényleg haza. Egy Saridon.
10.16
Kata még nem ért haza. Talán bűntudattal, hogy késett, túlórázik.
Az utcán - ahogy hátul néztem - nem egészen egyenes vonalban járt.
Indulunk Mikivel Kecskemétre, hatalmas (minőség) Nagy István kiállítás
Nagy István kiállításon négy nagyon jó munka, ezért érdemes volt lemenni, öröm. Utána benéztünk a Kecskeméti Alkotóházba, ahol én 1980-óta évente, és Mikinek is kedves hely. Benéztünk az emeleti ötös szobába, mindig abban voltam.
Maradjon emlék a társalgóról. F/2024/044
Most, éjfél után, tíz perc alatt három öröm. Két nagy, és egy kicsi. Riasztócsengő, ébredek, ugrok. Ilyenkor futtomban mindig benyitok a fürdőszobába is, hátha ott fekszik. Csakugyan ott, de talpon, a hátát mossa. Mint a múltkor. Keresem a csengőt, csak egy tégelyt tett rá. Megsimogattuk egymást, mosoly, de jó, minden rendben.
És ott ettől? eszembe jutott. Délben elromlott a hűtő. Baj. Persze hétvége, majd hétfőn szerelő. Ameddig a hatásköröm ér, bedugtam helyette a hajszárítót. Az működött, tehát áramot kap. Most ötlet, be zseblámpáért. És kezdem a fölső polcot kirámolni. (Egy hígan tömött hűtőtől nagyon idegenkedne.) Ó igen. Addig gyömöszkölt befelé a polcra valamit, míg az egyik valami nullára csavarta a beállító gombot. Ennek is lehetett örülni.
Akkor eszembe jutott, új fotómnál egy adatot elfelejtettem beírni az adatbázisba. Nyitom a gépet.
Ha már nyitva, mindezt ide, a blogba is. Fogalmazok, szócserék.
Fél három.
Oltok, bújok ágyba, takaró alá.
Takaró ki, vissza, gép nyit,
printek Katának.
A hetedik jó.
Negyed négy.
Tegnap konkrétan ezért a képért Kecskemétre. Pasztell, élőben sápadtabb. Mindent túlszíneznek, gyakran szándékosan. Aukciók. Nem feltétlen hibáztathatók, az eredetihez képest a reprón, kis méretben annyi minden elvész; próbálják pótolni.
Világtendencia. Az én nagy Nikonom is túlszínez, reprózásnál 15%-ot automatikusan leveszek.
Valóságban kb. ilyen. Én is a reprót szoktam meg. Eredetiben tán egyszer láttam, a nyolcvanas években, a legendás Rácz-gyűjteményben, az utolsó szobában volt. Múzeumban lenne a helye. Adtam oda egy zsidó temetős képemet, csak hogy Vajda (Tengeri utazás?, Északi-tengeri táj?), és e Nagy-képpel egy lakásban lehessek. Rang. Elég hamar elcserélte egy Dienes Gábor képpel... :-))
Megtaláltam. Vajda: Északi táj, pasztell, szén, 29x88 cm. magántul. Netán ez is ugyanott, a Kemény Gyula gyűjteményben.
Ahogy azt a sárgát odatette...
Hát, ámulatos.
Ijedtemben vettem 2,6 kiló háztartási kekszet. Teához használom, szigorúan négyesével, úgy 35 évre lesz elég. Ugyanis a boltos szerint ez az utolsó, a győri keksz gyártása megszűnik. Azt nem tette hozzá, a szomszéd boltban kiderült, hogy ezt a DETKI is gyártja. De akkor már késő volt.
Hogy kép is legyen, Zsófi lányom etet. Egyet négyszáz állata közül. Szeretem, ahogy ez a kis állat terpeszt. Azt se tudom, miféle. Mindenesetre színben pásszol.
Kata nézte, mögöttem állva, aztán letette a fenekét mellém. Épp unokák régi fotója, aztán festmény, járdafotó, ez a vicc, itt alant. Most az ő gépére is föltettem a nálam futó 19 ezer pihenőprogram-képet, ami azonos a PC-m teljes képállományával. Neki négypercenkénti váltással fog följönni.
Vekker, még fekve kezdett rövid torna, közben talpraállás.
Akkor napkezdésnek egy lassú keresztvetés.
Egy-egy mozdulat a Szentháromság tagjainak.
Igen ám, de a Szentlélek két vízszintes, ő kettőt kap.
Akivel kiemelt kapcsolatom,
mégis igazságtalan.
Amúgy is szükségem van még egy helyre,
két napja oda került Mária.
Ő fontos nekem.
Egyházunk is mondja, nélküle nincs üdvözülés.
Katával nevetünk, hát még milyen álmaim, ha még ezt a bonyolult altatóteát se innám esténként.
Ez a mai új, ilyen még nem volt, ráadásul egybefüggő, hosszú, és sok részletére emlékszem.
Eleje és vége a szokásos éjszakai labirintusgyaloglások, zsákutcák és tanácstalan útkeresések.
Az se új, hogy nem tudni, jön-e vonat, ami hazavisz, és hogy hol a jegypénztár.
Hanem a közepe. Sikerül megtalálnom, és becsöngetek az idős Zelkhez, németországi lakhelyén. Fogad.
Kérdezgetem sorsáról, nehézkes beszélgetés kezdődött. Megjegyezte, hogy ismer engem, egyik képem.
Nem érzi jól magát itt se, nem tudja, mikor a hazatérés.
Hogy kivágtak belőlem egy körömnyit, most nincs 17-es villamos, nincsen Zelk. Hát, amit soha, evvel kezdtem a napot.
Beszámítom imaidőnek, már nagyon szeretném csinálni, amit csinálok.
Húgom mondta, a kolostorban néha furulyázott az Úrnak.
KÉT ARC
...Alszol a szomszéd szobában
párnámon az arcod.
Tömöd paplannal a szájad
sírsz ne halljam Gelejen jársz
egy telet élt szálkás fejfa
nyársalja föl éjszakáid --
így virrasztok könnyeiddel
szájamban torkomban.
De ha reggel az arcomra
rányitod az arcod
beágyazol teát főzöl
ablakot nyitsz napot gyújtasz
kitakarítod a romos
világmindenséget.
Villanyoltás előtt még tíz perc próza, a Minden megvan novella egy-egy kis részletét olvasom, lassan, mondatokat ízlelgetve,
ahogy a gyerek cukrot szopogat.
Ez az írás végső soron a békére tanít.
Pénteken kolbász helyett sajt, nekem kellene beszerezni. Néztem a piacon, rémületesen széles választék. Mindenféle fantázianevek. Meg állatfajták. Mért nem tanítják ezt az iskolában. Én kétfélét ismerek: sima és lyukacsos. Ez utóbbi a vonzóbb, mert hát érdekes. Néha hatalmasak a lyukak. Az ember egy egeret képzel mellé.
Szia, Dragomán!
'56 nyár, Rajk László rehabilitálás utáni dísztemetése. A menetelőkben az egyik elvtárs: Hej, Laci most hogy közénk lövetne...
Kata mondta, az ügyvédnő lábfeje nagyon szép, mindig nyitott cipőt hord.
Egy tavalyi műtermet festek át. Ez mellett, ennél csak az Amuri partizánok szebb.
Nem akarnék odatolakodni, de Ferenczy fia írta, hogy apja a csodálatos Józsefet eladják testvérei vászna festése közben kuplékat fütyörészett.
17:07 Új ismerősöm
is Czóbel-rajongó, nemcsak mint én, hanem tevőlegesen is, olyannyira, hogy múzeumnak is kölcsönzött tőle műveket. Tán ennek következtében múzeumi kutatási engedéllyel is rendelkezik, hát egy feladatra megkértem, ő az én emberem. Láttam én a szentendrei Fő téri templom melletti múzeumban, az első emeleti folyosón, úgy 30-40 éve egy Czóbel-firkát kiállítva. Lenyűgöző volt, holott - és ezt azóta forgatom a fejemben - hogy a rajz egyetlen témája az volt, hogy Czóbel egy érdektelen kerti padot nem tud lerajzolni. Amit egy vonallal el lehet intézni, ő tízszer próbálgatta, egy kicsit ide, egy kicsit tán inkább oda. És ez a régi-régi emlék a múlt héten fölborult. Láttam tőle egy iskolai tanulmányrajzot aktról; érmet is kapott rá, rettenetesen tudott rajzolni. Ami aztán festményeiből, az elrajzolt kezekből-vállakból megintcsak nem derül ki.
A művészet logikátlan csodája.
Barátomat most megkértem, keresse meg és fotózza le azt a régi rajzot, magyar tulajdonban lehet. Soha sehol nem láttam reprózva, ez a csöndes minőség csak vájtszeműeknek. Valami ilyesforma volt. A történet remélem, folytatódik.
Kata kezében nem feltétlen kezesek a technikai eszközök. Tegnap behozott egy táskarádiót, mit csinálhatott vele, bármi gombokat nyomkodtam rajta, továbbra is szaggatottan csipogott. Kivettem belőle az elemet.
Vasárnap ne dolgozz, az Úr napját megszenteld. De hát Kata szerencsére alszik, engem meg annyira izgat, amit csinálok, nem bírom ki.
Ezért bocsánatot kérek, az Égnek azt hazudom, hogy határidő van.
2000. április. Telefon, hogy azonnal lépjek be a Nyugdíjas Klubba, telefonon is lehet, másnap egynapos bécsi autóbuszút, állatkert-nézés. Tudtam, most Cezanne is van. A szervező ismerte az embereit, megálltunk a határon a vámmentes nagyáruháznál, szétszéledtek. Ismerősei egymásnak, körbeálltak buzdítani egy idősebb asszonyt, vegye csak meg azt a nagy plüssmacit. Elszánta magát, s halkan, láthatóan kissé szégyenkezve szabadkozott, ha már gyerekem nem lehetett...
Most is látom, ahogy átöleli.
Most is majdnem elsírom magam.
Üzentek, Virág Judit május 14.-i aukción képem. Indul 3 mill., becsérték 4-6 mill. Hát ez negyven év után Hollandiából tán visszakerül Magyarországra. Egy Christie's aukción kelt el, nem tudom, mért engedtem ki. Valami harmincan voltunk, a Fiatal Műv. Stúdió keretében eredetileg csak egy kiállítás.
De tovább tudnám festeni. Itthoni reprómon azért jobb.. Lassan, nyugodtan - A/1979/01 170 cm.
Esti szentmisén a békejobb nyújtásnál kézfogás a mögöttem ülő miniszterrel. Kifelé menet: ugye a reptéren maga kezezett a pápával?
Igen, és most két napja is. Akkor másodkézből egy friss pápai kézszorítás :-)))
Talán
Lénárd Sándor említ egy ilyen történetet, ahol ennek szinte rituális súlya volt. Vagy Thomas Mannál olvastam? Bár ő nem ilyen alkat.
Hát ezt rettenetesen elcsesztem. Azon a polcon mindig az volt. Nagy tételben szoktam. Ezúttal igen nagy tételben, két hatalmas szatyorban a konyhai papírtörlő; Kata tartja szájához, sok kell. Örömmel rakodom; mikor rámeredek, hiszen ez mind vécépapír.
Felét ki fogom dobni. Katának más a terve. Nem biztos, hogy megegyezünk. Legyen radikálisan kerek a történet.
Kedves mester, a tegnap írt plüssmackós történetéről eszembe jutott egy 70-es évekbeli Balázs Béla Stúdiós rövidfilm (Dobai Péter dokumentumfilmje), a végén egy szinte tökéletesen egyező plüssmackós jelenet (29:33-tól). De az egész filmet érdemes megnézni, szerintem gyönyörű és megható.
https://www.youtube.com/watch?v=hBRO723thOQ&t // CTRL+klikk a szövegre = fejlécben megjelenik
üdvözlettel: S.
Ma hajnalban meg is néztem a tegnap küldött filmet, végig, köszönöm.
Az ember ilyenkor persze mindig magára gondol.
Mennyire egyszerű és világos a Szentírás életvezetése… d.
Enyhe őszi napsütés, a még zöld mezőn végtelenbe futó magas töltés; rajta széles út.
Azon sétálgattunk, velem a fiam meg a lányom. Beszélgettünk.
Hirtelen magához rántott a föld, elhagyott minden erőm, a földön feküdtem.
És föltört a csendes zokogás, hogy még itt az én két édes szép nagy gyerekem,
akik lassan elhagynak, hiszen már most is távolodóban.
Tanácstalanul, kissé zavartan hajoltak fölém.
Erre ébredtem.
Érdekes.
Az életben, hogy felnőttek, alig szánok rájuk időt.
Unokáimról nem is beszélve.
Jut eszembe, hogy húgommal ha néha találkoztunk, néztünk egymásra,
nemigen volt mondanivalónk egymás számára. Élünk, rendben vagyunk.
Korán leírtam, nekem nem társaság kell, hanem kétszernégyes fenyőléc, kötegelve.
Ilyet még nem kértek tőlem. Érdeklődnöm kellett, hogy. Akkor most csináltam egy típusnyomtatványt.
Pl. nem tudom, szokták-e, de nálam a szerzői keret fontos. Jogi kategória, nem lehet lecserélni, csak restauráltatni szabad.
A képcímet muszáj idézőjelbe tennem, rettentő szeretik az opuszszámot lehagyni belőle.
Mindig mondom, nem én találtam föl, Mozartnál is így. Vagy amit maga a szerző: Bartók 2.G-dúr Zongoraverseny.
Ami nála a G, az nálam az A, vagyis festmény. Van még pár betűm.
Hát itt tartunk, a 350. levél. Kezdtem 1990-ben. Most évente ha kétszer kapok Le Meux-ből [Lö Mő] mailt. És már nem is Le Meux.
A C. naplóban az előző levél C.22097 - 22127 oldalszámmal.
-- Kedves Dezső, keddre kértem kutatasi engedélyt a Czóbel-múzeumtól. Átnéztem a teljes,1500 darabból álló adatbázist, de sajnos nem találtam meg a padot. G.
Igazi május elseje. Délben fogassal Svábhegy, mindketten nagyon gyengék, csak egy kicsit hevertünk a Kisnorma lejtőjén, ahogy mások is, aztán haza.
Talán, péntektől úszás, majd javulok.
Szia Deske
Czóbel kiállítás Szentendrén 1966.
Az Arcanumban keresgettem... elküldöm a kiállítás teljes katalógusát (is), ahol (szerintem) láthattad a "PAD"-ot, amit keresel...
A katalógus szerint a MNG tulajdona (volt akkor, de lehet, hogy még most is) Itt a katalógusa.
Részlet a katalógusból:
És egy Népszabadság oldal három rajzával, 1960, köztük a PAD? / egy másik PAD?, illlusztráció a Magyar Rajzművészet c. kötetből.
-- Hát ennyi... szia: P.
-- Kedves P., saját ötletedre kutakodva... köszi szépen, fantasztikus vagy! Tehát az MNG birtokában egy Pad c. grafika 34,8x32,9 cm. Lt.szám: 1954-4885
Ha én ezt a Népszab-ban közölt láttam Szentendrén 1966-ban, az régen volt, minden lehet. De a múlkor mutatott rajzom szerint én környezet nélküli vonalrajzra emlékszem. Ismétlen, számomra az vol benne a fantasztikus, hogy témája egyetlen kerti pad, "amit nem tud lerajzolni", minden vonal húszszor.
Jó lenne megnézni, leltári szám is van... Igen, lehet, hogy ez egy másik pad.... ölel: d.
Szervusz Imre!
Most esténként megint A Hopik könyve. Ámulatos csodavilág. És évek óta izgat, mi forrásod lehetett ehhez. Teljesen a nullából építetted föl ezt mágiát? Vagy volt valami támpontod? Bocs, lehet, hogy nem szereteted az ilyen kérdést, akkor nyugodtan háríts. ölel: d.
13:18 Ma tovább. Műteremben élni - A/2023/27 90 cm., 2023.06 - 2024.
Kata háromhavonta esedékes gasztrotubus csőcseréje ma délben. Végül Miki is itt volt, hogy ő is tudja. Eredetileg miatta kellett volna filmeznem, hogy ő Svájcban.
Úgy látszik, Oravecz nem akar a hopi-mondakör megteremtése hátteréről beszélni. Ma a József második könyv elejét hallgatom bicklizés közben, valami hasonló. Mann teremt itt egy hatalmas mondafüzért Tammúz isten életéről, szétszaggattatásáról, két és fél nap sírban fekvéséről, feltámadásáról, s mindez évenként, újra meg újra eljátszva asszonyok által a ligetben felállított szent kő körül.
Feljött ez a fotó, ötvenes évek vége. Hajógyári Öböl, a négyes vízre száll, épp elrúgták magukat a stégtől, s ülnek le. Igen, lehet, hogy a kormányos én vagyok. A sztrók-, a négyes arcára emlékszem, a vezérevezős volt, valamilyen Pali. Indulunk délutáni edzésre. Ritka, hogy valamiért nekem kellett a kormányost helyettesíteni, én dublós voltam. Versenyek előtt őket motoros kísérte, benne állva hangtölcsérrel Feri bácsi, a Pénzverde főkönyvelője. Ő mondta nekem valami lomha fiú kapcsán, elfuttatok valakit tíz méterre, s látom az alkatát.
A védőnő a napokban: 95 alatt javasolt, 90 véroxigén alatt kell az oxigénrásegítés. Gép itthon készenlétben fél éve. Kata 93, de az agyi vérellátás stb. miatt elkezdjük.
Most esti sétán rákérdezett:
-- Deském, az oxigén mikor fogom használni?
-- Délelőtt és délután két órát javasoltak, hétfőn Miki Svájcból, majd vele egyeztetek.
--
És mi lesz, ha túl sok oxigén lesz a fejemben?
-- Hát kicsit megnő. Egy idő után majd lebegsz ágy fölött. Így a lepedő nem fog gyűrődni. Majd a kakaós csővel megtartunk.
Görnyedt bele, nagy sokára bírta abbahagyni a nevetést.
