14:14
2000. április. Telefon,
hogy azonnal lépjek be a Nyugdíjas Klubba, telefonon is lehet, másnap egynapos bécsi autóbuszút, állatkert-nézés. Tudtam, most Cezanne is van. A szervező ismerte az embereit, megálltunk a határon a vámmentes nagyáruháznál, szétszéledtek. Ismerősei egymásnak, körbeálltak buzdítani egy idősebb asszonyt, vegye csak meg azt a nagy plüssmacit. Elszánta magát, s halkan, láthatóan kissé szégyenkezve szabadkozott, ha már gyerekem nem lehetett...
Most is látom, ahogy átöleli.
Most is majdnem elsírom magam.