VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX‒be / 350

2024. május 24., péntek

09:30
Attila máris kijavított, nem 6 ezret, hanem 65 ezer büntetést ígértek a rend őrei.

09:49
A többkilónyi tegnapi zene
F/2024059

Ennél sokszorosan több zene elfér ezen.

13:32
Nem Ukrajna

14:12
F/2021/213
Anna-rét

2024. május 25., szombat

10:46
H. turkászott meglepetésre régi kritikákat. Ilyet csak egy jókedvű nő írhat. Az aláírása... tökéletes .

Pesti Műsor, 1997. 10.
Váli Deske
Akik nem ismerik Váli Dezsőt, csak a festményeit, bizonyára meglepődnének, ha beleolvasnának egy-egy írásába. Amikor készülő könyvéhez ajánlásokat kért barátaitól, így fejezte be levelét: „Köszönöm, megvagyok. Gyerekek betegek, jól vannak. Kata Győrben. Elfelejtettem vacsorázni, pedig mindjárt tíz, indulok biciklizni. Ma a Margitszigetre. Deske.” Az 1987-es, szintén Ernst Múzeum-beli kiállítás katalógusához pedig ilyen önéletrajzot fogalmazott: „Születtem 1942, diploma 1967, első kiállítás 1969, önálló kiállítás 19, külföldi szereplés 14, olajkép eddig 826, ebből megsemmisítettem 507, köztulajdonban 161, díj 10, kitüntetés 1, gyerek 1, összesen 6961.” És az igazi önéletrajz: „1951 májusában föltett kérdésemre 1983 augusztusában megtaláltam a választ. Most már mindegy, meddig élek. De addig: szolgálatban vagyok.”
Kiegészítésképpen. A művész állandó témája a műterem. De sokszor megfesti a zsidótemetők hangulatát is. Hallatlanul precízen gyűjt magáról mindent. Öndokumentál. Hogy miért? Mert talán „belém vagyok gabalyodva” – mondja. Szóval örökösen műtermét, szűk, közvetlen környezetét festi. Fotókatalógusban dokumentálja saját festményeinek saját reprodukcióit. Dossziékban gondosan gyűjti saját gondolatait, papírra, levél-jellegűen. A naplója közel négyezer oldal. Ad egy másolatot a Tudományos Akadémia kézirattárának, otthon őrzi egy példányát, s elküldi egy Franciaországban élő barátnőjének is – havonta. Nem engedi ki hazánkból a képeit. Ezt hátul rájuk is írja. Közgyűjteményeknek igen. Reggelente imaidőt tart. Azt vallja, „negyven életév felett az ihlet napszakhoz és keretmérethez igazodik.”
Állandó kiállítása látható a győri Városi Múzeumban. Amennyire nyitott írásban, annyira zárkózott, meditatív alkotó. Líraian absztrakt képeit emlékek, gondolatok uralják. „A kép lényegéről soha semmit sem tudok előre. Gyanítom, utólag se. Festés közben gondolataim sincsenek…” – idézem saját szavait. P. Szűcs Julianna azt írta egyszer, hogy „fotókollázsait akár taníthatták volna a magyar avantgard földalatti akadémiáján…”
További adatok: az Ernst Múzeumban november 15-éig látható kiállítás legújabb alkotásaiból. A bemutatóval egy időben jelentette meg az Új Mandátum kiadó Váli című monográfiáját, 100 oldal szöveggel, 80 szöveg közti ábrával, 48 színes felvétellel, s a képhez tartozó szövegekkel. 
Csorba Mária (11 betű)

12:17
Hajam most hosszú, technikai okokból, de érdekel is a dolog. Igen ám, de göndör lévén hatalmasan hullámosodik fejem körül, nem kívánatos. Két lehetőségem volt, fegyver és műszerolajat vettem a napokban. A másikat választottam: viszketés elleni kenőcs. Már nem lobog.



12:32
Igen ritka, öröm, Zelk hülyéskedik.

KÉSZÜLŐDÉS 
Türelmetlen hóviharok topognak
a meteorológiai inté-
zet kapujában,
maholnap megint csokrot köthetek
varjúszárnyakból, miként minden évben,
mert mily kopár lenne a téli ég,
mily egyhangú a havas háztető
e csokrok nélkül.
Ennyivel én is hozzájárulok
az évszak szépségeihez,
                             a többi:
a holdsütötte zúzmara gyémántja,
a hómezőkön lépkedő kék árnyak,
a fenyvesek zöld gleccsere a ködben,
de még a jégcsap és a jégvirág is
más költők művei.
(Akár ide is írhatnám, melyik
alkotás melyik költőtársamé,
ki mestere a jégcsapfaragásnak,
s ki az, ki tudja mennyi fényt kíván
az esti ág, hogy remekmű legyen?)
Az én munkám néhány percnyi csupán,
csak földobom madaraim az égre,
aztán pihenhetnek
jövő novemberig,
nem úgy, mint szorgos társaim, akiknek
ahány reggel és ahány délután,
megannyi föladat -
ezért talán illetlen is, ha szólok,
ha végül is én figyelmeztetek:
Közel a perc, barátaim,
készüljünk föl a télre!

12:48
Covidjárvány idején.

2024. május 26., vasárnap

06:45
És ezt csak most! tudtam meg, mintegy véletlen, mellékesen, Kata írja, mióta oxigént kap 2x2 órát, megszűntek a légzési nehézségei. Én úgy tudtam, semmi...

08:53
Kezdem. 3 db. 90 centis tábla. Most hozzá egy 30x60-as papírsablon rajz fölnagyításához, majd rakosgatom ide-oda, hogy ne kelljen a négyzethálót a lemezekre fölrajzolni.

2024. május 27., hétfő

10:30
Vasárnap, van idő fáradtnak lenni. Az Anna-rétig csak-csak, ott mondtam Katának, nem bírok sétálni, menjen. Pokróc nálam, árnyékban vízszintesbe. Kata indult, de húsz méterre leült egy fatönkre. Ez nem jó. Aztán mégiscsak eltűnt. Én félálomban. Óra múlva visszatérve mesélte, betért az ismert HÜTTÉ-be, a falatozónkba, ahol ő időnként pici húsleves levét, lassan elhörpölve. Hogy ott üldögélt, de többször rákérdeztek a már ismerős konyhások, hogy rosszul van-e. Aztán csak sétált is egyet, neki van erre most nagyobb szüksége.

Ma reggel, a lukácsos erdélyi takarítóbácsi nyugdíjazás előtt két hónappal; hogy jöttek őt hazulról meglátogatni, a hároméves kisunoka kérte, hadd fesse be...

Aztán a boltocska. Nyugdíjkorú Katika tegnap (először egész napon át) unokát őrzött, a pici Lellét. Korábban egyeztettük, aggódik, hogy elsőbabás asszonylánya nagyon magához szoktatja újszülöttjét, egy percre se nélküle. És ez később visszaüt. És hogy ő ezt nem mondja meg neki, az ő világa, nem akar beleszólni. És most: de lám, a kislány egész nap elvolt vele, mama nélkül, pedig ő nem is játszott vele. Mondtam, alkalom, most mandínerből ezt nagyon tapintatosan meg is taníthatja a lányának, lehet, hogy az soha nem is gondolt erre. Még a megállóból visszaszaladtam az ajtóig, hogy de ezt most kellene, amíg meleg a történet. Buzgón visszaintett.

14:01
Egy Szüts-kiállítás kritika 2003-ból, P. Szűcs Julitól.

2024. május 28., kedd

05:35
István, két éve megláttad állólámpám homokozóvödör búráját, és elnevetted magad. Mind a mai napig hálás vagyok neked, örömet okoztál.

10:14
Ez a vers nagyszabású, hatalmas utat jár be. Egy a hibája, nem Zelk írta. 

Illyés Gyula A zene szava

Egy szót, csak egyet ejtene,
abba vörösödik bele,
azért feszül meg a zene,
azért dadog,
nem leli azt a szót,
egy messzi, még ember-előtti
tiszta szót szeretne kilökni,
azért van emlékkel tele,
szívcsorditásig a zene,
s vált annyi hangra – hasztalan!
mert az a szó, az hangtalan;
aggastyánként azért dohog,
hümmög s morog,
azért sipít úgy, mintha asztma
rohamaiban fulladozna,
nyelve hegyén volt, az imént
majdnem kimondta az igét,
a könnyitőt, az oldozót,
azt az emberfölötti szót! –

azért csillant föl a szeme
s kacagott már-már a zene,
kezét tördelve, fölzokogva,
azért fut hirtelen sarokba,
mert elfeledte azt a szót,
a rend-tevőt, a fényhozót,
attól visít húr-pattanásig,
hogy a hátgerinc belefázik,
attól nyúlik föl s nyaklik össze
s fülel eszelősként a csöndbe –
Hallga, mire is? Hogy „Szeress”!?
Mert attól még boldog lehetsz?
Egyszerre olyan önfeledten,
mint boldog nők a szerelemben,
attól sikolt,
majdnem megkapta azt a szót –
attól hörög,
mert aztán mégse jött,
attól fetreng, veti magát,
akár a vajudó anyák,
vagy az ujszülött csecsemők;
attól röhög,
mint vad lovak és tébolyultak
s vad folyamok, ha mélybe hullnak,
mint a megdördült nyári ég
arcán a fénylő hasadék,
ahogy fogát villantja – egy
szót, egy ég-sugallta, egy
távoli, tán még isteni
ős-szót szeretne ejteni,
egy villámfényű hirtelent
arról, hogy mit jelent
annyi vággyal a szívben, annyi
hittel csak embernek maradni –

Ezért törnek egymásra ismét
s ismét futamok, dallamok,
hogy egymásból kikényszeritsék
ezt a szót, ezt a konokot.
Fölsikolt egy-egy még: segítség!
mint ki szivébe tőrt kapott,
aztán görögnek tova ismét,
folyamban birkózó habok,
megannyi hasztalan halott.

Mert kezdődik megint, mert nincs vég,
mert megleli tán az is üdvét,
ki a legfőbbről csak dadog.

2024. május 29., szerda

14:02
ZELK: ÁRNYAK

Egy ötesztendős gyermek árnya
bolyong a templomfalakon,
lehajol, malterdarabokkal játszik,
aztán a villámhárítóra lép.
Ikertestvére a fagerendás szobában
a mély ablak függönyére vetül,
míg ki nem húny a petróleumlámpa
és dunyhaszagú lesz az éjszaka...

[itt sorol életéből mozzanatokat,
Nagybánya, Zugló, toloncház]

Csak annyi bizonyos:
árnyékaink túlélnek minket,
mindennap föltámadnak.

És jő a perc, mikor egycsapatba gyűlve
menetelnek a tuják sorfala előtt --
ha mások nem, ők eljönnek sírunkhoz.

Árnyékvirágok. Árnyékkoszorúk.

14:20
Ki ismeri Molnár Z. János festőművészt. És hány lehet rejtve ilyen minőség.

21:11
Lejobban a kartávolságon belüli étkeket szeretem. Igaz, oda is én teszem őket.

2024. május 30., csütörtök

11:47
Már a második ecsetvonásnál világossá vált, iszonyú buta ötlet volt az 1977/23-as kidobott képem újrafestésének megcélzása.
Az én türelmetlenségemmel. És micsoda háttérapparátus.
A halottakat nem kell bolygatni.
Reményes helyzet, a kényszerhelyzetek rendszerint váratlan fordulatokkal.
F/2024/060

13:25
fotó: F/2024/061

2024. május 31., péntek

09:05
F/2020/063

10:44
Festek, és nem veszem észre, közben hangosan jajgatok a fáradtságtól. Később, majd dél felé ez csökkenni szokott.

11:42
Hülyéskedünk, ez a csíkos bele milyen jó lenne.
fotó: F/2024/062

12:50
Megerősíti (szakértő), létező biológiai helyzet, amikor az alvás nem pihentet.

16:38
-- Apó, ezt az új képet nem adnád nekem? Nagyon tetszik - már most. Lenne neki főfal. Persze ha van gyűjtő, pénz, ilyesmi szempont, akkor tárgytalan. m.

-- Boldogan, most hullámvölgyben a kép, legyen fegyelmed megmondani, ha végül majd nem tetszik. d.

16:57
Címe ez lesz:
Harmincöt+negyvenhét év - A/2024/09 136x270 cm, 1977-2024.

Merthogy a párja
Harmincöt+két év - A/1977/04 a miskolci múzeumban. 1977-1979, azt két évig csináltam. El is rontottam. Ugyanakkora.

2024. május napi olvasó 378
Facebook követő 539

VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX‒be / 351

2024. június 1., szombat

10:50
Harangvölgy örök F/2020/084

19:39
Esti sétánkon láttuk tegnap a parkban. Közel s távolban sehol egy lélek.
F/2024/064

19:41
Kis csendes magánöröm némi munkával. Megint tele egy doboz. Két példányban. Nehézkes, tussal-ecsettel kell megírni, hogy időálló legyen.
F/2024/065

20:22
Följött a képernyőkímélő sorozatvetítésén. Egy ilyen fotóval senki nem tudna mit kezdeni. Miért hogy annyira kedves nekem. És ez így rendben is van. F/2023/073

20:44
Barátom kérdezte, a festmények alatt mit jelent az, hogy --MÉG ITTHON.
Azt hittem, ez egyértelmű.
Most kicseréltem: tulajdonos ...MÉG NINCS

2024. június 2., vasárnap

08:17
Hogy fejezzem ki világosabban. Hogy a kép ELADÓ... pontos, de valahogy snassz.
Tulajdonos:: MÉG NINCS.
A vízben mást találtam ki:
tulajdonos: AKÁR TE

08:27