VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX‒be / 350
05:35
10:14
Illyés Gyula A zene szava
Egy szót, csak egyet ejtene,
abba vörösödik bele,
azért feszül meg a zene,
azért dadog,
nem leli azt a szót,
egy messzi, még ember-előtti
tiszta szót szeretne kilökni,
azért van emlékkel tele,
szívcsorditásig a zene,
s vált annyi hangra – hasztalan!
mert az a szó, az hangtalan;
aggastyánként azért dohog,
hümmög s morog,
azért sipít úgy, mintha asztma
rohamaiban fulladozna,
nyelve hegyén volt, az imént
majdnem kimondta az igét,
a könnyitőt, az oldozót,
azt az emberfölötti szót! –
azért csillant föl a szeme
s kacagott már-már a zene,
kezét tördelve, fölzokogva,
azért fut hirtelen sarokba,
mert elfeledte azt a szót,
a rend-tevőt, a fényhozót,
attól visít húr-pattanásig,
hogy a hátgerinc belefázik,
attól nyúlik föl s nyaklik össze
s fülel eszelősként a csöndbe –
Hallga, mire is? Hogy „Szeress”!?
Mert attól még boldog lehetsz?
Egyszerre olyan önfeledten,
mint boldog nők a szerelemben,
attól sikolt,
majdnem megkapta azt a szót –
attól hörög,
mert aztán mégse jött,
attól fetreng, veti magát,
akár a vajudó anyák,
vagy az ujszülött csecsemők;
attól röhög,
mint vad lovak és tébolyultak
s vad folyamok, ha mélybe hullnak,
mint a megdördült nyári ég
arcán a fénylő hasadék,
ahogy fogát villantja – egy
szót, egy ég-sugallta, egy
távoli, tán még isteni
ős-szót szeretne ejteni,
egy villámfényű hirtelent
arról, hogy mit jelent
annyi vággyal a szívben, annyi
hittel csak embernek maradni –
Ezért törnek egymásra ismét
s ismét futamok, dallamok,
hogy egymásból kikényszeritsék
ezt a szót, ezt a konokot.
Fölsikolt egy-egy még: segítség!
mint ki szivébe tőrt kapott,
aztán görögnek tova ismét,
folyamban birkózó habok,
megannyi hasztalan halott.
Mert kezdődik megint, mert nincs vég,
mert megleli tán az is üdvét,
ki a legfőbbről csak dadog.
14:02
Egy ötesztendős gyermek árnya
bolyong
a templomfalakon,
lehajol, malterdarabokkal játszik,
aztán a villámhárítóra lép.
Ikertestvére a fagerendás szobában
a mély ablak függönyére vetül,
míg ki nem húny a petróleumlámpa
és dunyhaszagú lesz az éjszaka...
[itt sorol életéből mozzanatokat,
Nagybánya, Zugló, toloncház]
Csak annyi bizonyos:
árnyékaink túlélnek minket,
mindennap föltámadnak.
És jő a perc, mikor egycsapatba gyűlve
menetelnek a tuják sorfala előtt --
ha mások nem, ők eljönnek sírunkhoz.
Árnyékvirágok. Árnyékkoszorúk.
14:20
Ki ismeri Molnár Z. János festőművészt. És hány lehet rejtve ilyen minőség.
21:11
Lejobban a kartávolságon belüli étkeket szeretem. Igaz, oda is én teszem őket.
11:47
13:25
09:05
10:44
11:42
12:50
Megerősíti (szakértő), létező biológiai helyzet, amikor az alvás nem pihentet.
16:38
-- Boldogan, most hullámvölgyben a kép, legyen fegyelmed megmondani, ha végül majd nem tetszik. d.
16:57
Merthogy a párja
Harmincöt+két év - A/1977/04 a miskolci múzeumban. 1977-1979, azt két évig csináltam. El is rontottam. Ugyanakkora.
2024. május napi olvasó 378
Facebook követő 539
VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX‒be / 351
10:50
19:39
19:41
20:22
20:44
08:17
08:27
08:54
F/2024/066
F/2024/067
A plexiben tükröződünk.
A nap legszebb mondatára mindketten fölkaptuk a fejünket. Divatosan öltöző anyuka, mellette öt-hatéves kisfia a Normafa panorájámát, a várost nézik. Őket már tíz méterre túlhaladva az apuka, ugyanazt.
Apuka átkiált:
-- Sanyi, gyere ide innét a Parlament is látszik!
--
Innét is látni.
-- Gyere, innét sokkal jobban!
-- Megnézem, mert te mondod!
És odaszaladt.
A Város. Mi lehet ott a távolban az az írtózatos hosszú fehér épület.Ott távolban meg szeretném, ha az a Mátra lenne.
Néztük ezt a kirakadóvásárt a nagy gyerekjátszótéren. Kiderült, csakugyan az. Kislány odaszaladt, ezt mi áruljuk. Ez itt fülbevaló.
Ötszázért enyém lett az öt zsírkréta.
Aztán csak üldögéltünk.
Hazafelé a liftben:
F/2024/063
18:30
2024.04. html-2024/05.40.htm C.22090
05:40
Nehéz ébredés.
Fegyelmeztem magam: hiszen minden rendben van.
De fogmosás közben Máriához ezúttal:
valami kis nyugalmat, gyengédséget, simogatást.
Hét perc múlva megkaptam.
A monitoron ez a fotóm. Akkor láttam a békét.
Reggel, hazafelé, a Széna téren.
Kedves arcú, ferdeszemű távol-keleti kislány;
kézen fogva, keresztül a parkon.
A gyerek észrevette a két kutyát, odafordult, és megállt.
Minden fölösleges mozdulat nélkül
ugyanúgy azonnal az anyja is.
A kislány a mama lábának vetette hátizsákos hátát,
kényelmes enyhe terpeszben; és hatalmas percekig
mozdulatlanul nézte az állatokat. Ilyet nem látni,
a szinte még kamasz anyuka is mozdulatlan,
leengedett kezekkel. Fotózni is volt idő.
Kiléptek a időből. Béke.
Mért szántad nyugtalanságra
fiamat, Gilgámest,
s adtál oly szívet néki,
mely békéről mit se tud?
Pedig.
06:36
Van egy működő patentem arra, ha bármi disznóságot látok, vagy ér: szerencsére ez nem az én bűnöm...
13:22
10:16
Kata hülyéskedik:
MINDENKINEK VAN EGY ÁLMA, AZ ENYÉM TE LETTÉL!
mondom, értem én, szóval ébren kevésbé...
06:17
Most Király Gyurkát (1982--) adtam le. A kötelezően kitöltendő fejezetek: tanulmányok / díjak / kiállítások / publikációk / ajánlás / ez utóbbit enkezüleg, és igyekeztem nagyon rövidre venni:
Öreg ember vagyok, öreg festő, 54 éve a szakmában. Sok léggömböt láttam már kipukkadni. Ez a fiú (férfi) biztosan maradandó érték kis országunk kultúrájában. Biztosan a középgeneráció kevésszámú legjobbjai között. Szívélyes üdvözlettel VD.
Hogy Gyurkát megismertem, Horn Péternek is bemutattam, azonnal vett töle 15 képet. Én meg elkértem tőle egy gyönyörű vásznat, hogy a Nemzeti Galériának ajándékozhassam. A kortárs festészeti osztályt minősíti, hogy nem kellett. Győr boldogan fogadta.
Most életrajza mellett küldött mailban néhány új képet. Ámulatos.
Mélységes csend, olaj, vászon 80x80 cm., 2024.
12:36
13:39
ÉSMÉG: 38 ezerért két nap alatt! 5 szőnyegünket kitisztítattam.
08:58
21:18
08:56
12:34
13:29
14:07
Most, hogy mondták, szívritmus, meg sürgős... hivatalosan is k*ra fáradt vagyok. Minden a fejben dől el, én tudom. Tíz éve a töreki művésztelep, ott reggelente a balatoni szálloda medencéjében úsztam. Hogy akkor most kissé pihenek, túl fáradt, OK, csak kevesebbet. Kiszámoltam, az itt hány hossz: És ez így ment békével egy hétig, néztem időnként az órát, milyen lassan megy, de hát rendben, most nem gyorsan úszom. Aztán gyanút fogtam, újra kiszámoltam, tévedésből két kilométerek a szokott 1200 helyett.
összes levél LEVELEK LE MEUX-BE 1990.5.17. ► weben 2000.6.11. ► |