2026.04..                            html-2026/amalka.htm       C.23357

AMÁLKA

Én templomból ki, ő arrafelé tart.
Apróka öreg asszonyka, régóta özvegy, egyedül él.
– Megvizsgáltak, fél szememre megvakultam.
– Mesélted, tudom. Nem fontos.
– De ettől elment a térlátásom, szédülök.
Két kezembe fogom a fejét és rámosolygok.
– Nem fontos.
Mondja, meséli a részleteket.
Én mindig ugyanazt.
– De egy háziasszony..., csetlek-botlok, török-zúzok a konyhában...
– Igen, most ez a feladatod. A munkád.
Lassan elmosolyodik:
– Persze nem ez a fontos.
És mond három pontos mondatot.