2025.07..                            html-2025/jasz-vali.htm       C.22

Jász Attila: Fák a teraszon // kötetben

iii/41 A KÉP ÖTÖDIK SARKA

Váli Dezső műtermében

Tudod, hogy amit látsz, az mégsem az, aminek tűnik. Annyira letisztult a kép. A cím zavar meg. Mit is látsz valójában, ha egyáltalán fontos ez. A horizontot egy vékony, fekete vonal választja szét, de ugyanolyan színű az ég és a föld, így ami fönt van ugyanaz, mint ami lent, valójában azonban mégsem tájkép, hanem enteriőr, és a pad sem üres pad. A látható nap vagy hold sem fekete égitest. Egy szerzetesi cella magányos belseje, a műteremtés helye, drapp színű öröklét. Őrzőangyali jelenés egy üres szobában, ahogy a fehér asztalon ül, hátrahúzott szárnyakkal, figyeli a kép születését. Egy másikét persze. Maga a festő sem látszik természetesen a képen, ő éppen festi az aktuális látomását. A műterem szinte üres, de a festő tudja, hogy ott van mögötte az angyal, így beszélgetnek. Arról, hogy a hiányt sugalló ürességet valamivel azért mégiscsak ellensúlyozni kellene valahogy a kompozíción, ezért a felső sarokba egy kissé már túl sötétre sikerült négyzetet illeszt, mint ellenfényforrást. Így bármilyen furcsán is hangzik, az adott képstruktúrában sötétkéken izzik, ég szinte lámpaként, az a kis négyzet.