2002-03. GYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁS KATALÓGUSA

a 60. születésnapra

ERNST MÚZEUM, Bp. 2002. szeptember 25.- október 9. / megnyitotta: Szüts Miklós

RIPPL-RÓNAI MÚZEUM, Kaposvár 2002. október 24. - december 15. / Szüts Miklós

ESTERHÁZY PALOTA, Győr 2003. január 18. - február 28., meghosszabbítva: március 5. / dr. Nagy Miklós

CIFRA PALOTA, Kecskemét 2003. március 16. - április 27. / a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében

megnyitotta Sárközy István alpolg.m., Alföldi Albert kormányfőtanácsos

Reggeli futás közben Isten hozzám való figyelmét

firtattam. Észrevettem, szokatlanul jól bírom a távot.

Elnevettem magam... 2001.9.25.

1942, Budapest / országos bajnokság kétpárevezősben / Iparművészeti Főiskola / belsőépítész- diploma / fél év Finta József építészműtermében / szabadúszó festő / esküvő / műteremlakás / két gyerek / nyaraló Balaton-felvidéken / Európa, Phenjan és New York múzeumai / dioptria és lúdtalpbetét / kompjuter / állandó tárlatunk a győri Városi Művészeti Múzeumban / két unoka...

195 mű közgyűjteményben.

713 kép létezik, 777-et kidobtam az évek folyamán.

Most kiállítok kb. hetvenet:

1959-69 tanulóévek

1969-83 absztrakt évek

1984-87 zsidótemető-témakör

1987-től műterem-téma. Mondják, váltsak.

Munkáimat nem engedem végleg külföldre.

Minden kép, könyveim és hétköznapjaim is: deske.hu / 2004: [deske.hu]

FONTOSABB ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK:

1970 Eötvös Klub, Budapest, Németh Gézával és Péter Vladimirral, külön teremben,

megnyitotta Bálint Endre

1974 Fényes Adolf terem, Budapest, megnyitotta Németh Lajos

1975 Stúdió Galéria, Budapest, megnyitotta Dávid Kata

1981 Műcsarnok, Budapest, megnyitottam én, Frank János beteg volt

1985 Csontváry Terem, Budapest, megnyitotta Dávid Kata

1987 Ernst Múzeum, Budapest, külön terem, csapatunk, megnyitotta Spiró György

1989 Cifra Palota, Kecskeméti Képtár, megnyitotta Szüts Miklós

1990 Ernst Múzeum, Budapest, megnyitotta Szüts Miklós

1992 Balassi Könyvesbolt Galéria, Budapest, + C. napló könyvpremier,

megnyitotta: Esterházy Péter

1994 Városi Művészeti Múzeum, Győr, állandó kamarakiállítás,

megnyitotta N. Mészáros Julianna múzeumigazgató

1997 Ernst Múzeum, megnyitotta Szüts Miklós

1998 Magyar Akadémia, Róma, megnyitotta Csorba László intézetigazgató

2000 Balassi Könyvesbolt Galéria, Budapest, + CD-ROM premier,

megnyitotta Esterházy Péter

KÖNYVEIM:

1992 C. napló 1958-1992, Új Mandátum Könyvkiadó

1994 Tanú ez a kőhalom - Zsidó temetők Közép-Európában, fotóalbum

(Sáros Lászlóval közösen), Új Mandátum Könyvkiadó

1997 Váli monográfia, Új Mandátum Könyvkiadó

2000 Váli-oeuvre CD-ROM, Új Mandátum Könyvkiadó

DÍJAK

1975 Fiatal Művészek Klubja: önálló kiállítást csinálhatok náluk

Alkotó Ifjúság, Műv. Minisztérium pályázat, kollektív díj, én: 320 Ft

1976 Studió '76, Műcsarnok, Művészeti Alap díja; 10.000 Ft

1977-80 Derkovits ösztöndíj 3 évre, havi 3000 Ft

1977 Fiatal Művészek Stúdió, mozaikpályázat; 7000 Ft

1978 Szolnoki Festészeti Triennálé, II. díj; 10.000 Ft

1981 Norvég ösztöndíj; 1 hónap ott

Műv. Minisztérium vázlatpályázat díja; 5000 Ft

Műv. Minisztérium vázlatpályázat díja; 12.000 Ft

1984 Műv. Minisztérium vázlatpályázat díja; 5000 Ft

Salgótarjáni Rajzbiennálé, Kritikusok díja; 10.000 Ft

Debreceni Országos Tárlat, Városi Tanács díja; 10.000 Ft

1985 Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Balassagyarmat Városi Tanács díja; 10.000 Ft

Szeged, II. Országos Festészeti Biennálé, Műv. Minisztérium díja; 20.000 Ft

Fotókiállítás, Gödöllő; különdíj -

1986 Műv. Minisztérium, vázlatpályázat díja; 10.000 Ft

Munkácsy-díj; 30.000 Ft

1989 Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Balassagyarmati Tanács díja; 10.000 Ft

Békéscsaba, XXVI. Alföldi Tárlat, Megyei Tanács díja; 15.000 Ft

Szegedi Festészeti Biennálé, Képzőművészeti Lektorátus díja; 20.000 Ft

1990 Eötvös Alapítvány; 30.000 Ft a barcelonai Vuillard-kiállításra utazáshoz.

Salgótarjáni Tavaszi Tárlat / ? Ft

1991 Hódmezővásárhelyi 38. Őszi Tárlat, Képzőművész Szövetség díja; 20.000 Ft

- Először jelölnek Kossuth-díjra

1992 Szegedi Nyári Tárlat, Szögart díja; 25.000 Ft

1993 Pollock-Krasner-díj, New York; 5000 $

Hódmezővásárhelyi 40. Őszi Tárlat, munkadíj; 5.000 Ft, de nem küldék el.

1994 Szegedi Táblaképfestészeti Triennálé, Nemzeti Kulturális Alap díja; 75.000 Ft

1997 Pollock-Krasner-díj, New York; 10.000 $

1998 Debreceni XV. Orsz. Nyári Tárlat, MAOE és a Képzőműv. Szöv. díja; 70.000 Ft

1999 Hódmezővásárhelyi 46. Őszi Tárlat, Burton-Apta KFt díja; 83.333 ft

2000 Szegedi VIII. Táblaképfest. Biennálé, Duna-Tisza Regionális Fejl. Rt.; 20.000 Ft

Debreceni XVI. Országos Nyári Tárlat, Városi Önkormányzat díja; 83.333 Ft

Váli Dezső:

79-83 levél Le Meux-be

-részletek-

2001. okt. 2.

Utolsó ötössel kezdődő születésnapom! Családtagjaimat arra kértem, időt, és csak időt ajándékoznának nekem. Mikit weboldalam kezelésére akarom megtanítani. Kata, hogy dobja ki, ami lerakódott a kinti polcokon.

Kaptam egy üveg édes likőrt is, nincs szükség rá, kiöntöttem.

Okt. 7.

Minap fölraktam a webre tíz, festőkről írt régi cikkemet. Az egyikben elemeztem Vaszkó Erzsébet A gyűjtő c. fantasztikus kis olajpasztelljét is. Most egy gyűjtő barátom fölhozta az eredetit egy nejlonzacskóban, hogy megszerezte, kell-e. Az Igen, szerelem képemet kérné cserébe. Hogy nézegetem majd a képet két hétig, aztán úgyis odaajándékozom a Nemzeti Galériának.

Valóban ez történt volna, ha nem ragaszkodik az egyetlen képhez, amit őrzök. Azért fölhívtam a Kiscelli Múzeumot, majd a Nemzeti Galériát, hátha nagyon kell nekik. Föltettem a honlapomra, hogy meg tudják nézni. De a kép túl kicsi állandó kiállításhoz. Maradjon magángyűjteményben.

Így most pár napig (ingyen) örülök a látványnak.

Okt. 13.

Mióta egyszer láttam, vágyom egy SOKZSEBES vászonmellényre. A múltkor látott nagyon is megfelelne, most elszántam magam. Be a Vörösmarty térre.

És van. PONT OLYAN, és gyönyörű. Fölpróbálom, tökéletes.

És akkor az ismert fuvallat, hogy minek. Gazdagon meghalni. Elmenekültem.

Hanem megtaláltam valamit. Lehet, hogy kereteim koporsódeszkák, nehézkesek, de pont azt mondják, amit a kerettel mondani szeretnék. Pontosan nem tudom, mit. De mégis.

Tegnapi Népszabadság:

Szombaton 101. elveszetett futamán van túl Q. Crossett, a világ legsikertelenebb versenylova, miután hatodik helyen végzett az angliai Wetherbyben rendezett, róla elnevezett futamon... világhírre tett szert, és saját weboldala van.

Nov. 1.

Az éjjel szélvihar, reggel hatalmas platánlevelek között úsztunk.

Erzsébet asszony egyet a sapkájára tűzött hátulra, pogány glória.

A hátmasszír gyengekezű családtagok esetében körülményes. Kővel rakott gumikerekű gyerektalicskát kellene huzigálni a hátamon.

Régebben fölakasztott rongyba csavart hordalékkövekhez ütögettem a hátam, nem volt az igazi. Most papírhengerre (szőnyegmag) pokrócot tekertem. A padlón háttal ráfekve gurigatom magam alatt. Ensúlyom hasznosul.

Nov. 5.

Most tényleg éjjel-nappal a gép mellett. Új programot írnak nekem a webhez és az oeuvre-CD-hez, enyém a háttérmunka. Van egy munkaművelet, amit 1600-szor kell elvégezni, ahány főállású képem van.

Most csinálom az egészet másodszor.

Nov. 15.

Magánmúzeum az oeuvre-lemezre. Észrevétlenül elkapott a bírvágy, a mohóság, hüledezve látom. A világtörténelem legszebb festményei. Birtokolni akarom őket, ha csak a weben is. Napok óta szkennelek, könyvkölcsönkérek, válogatok, Roger van der Weiden életrajzi dátumai. Mi lehet a címe annak a trecento ikonnak, melyik múzeumban van, hogy írják az Isztambuli Topkapy Szerájt helyesen. És nem elég a 36 kép, lehetetlen. Legyen 33 klasszikus, 33 korszakunkbeli és 33 magyar. És a végére akár tréfának, az egy szem kortárs magyar. Ez együtt éppen száz. Még hét magyar repró hiányzik, meg kell szerezni. Csontváryt boldogan, de nem lehet, lejáratták posztereken, már nem ünnep, pedig!

Ma fél négykor kezdtem, Mikinek ebédnél mesélem, már 90 százalékával kész vagyok, kereken száz lesz, és...

Három betűt mondott, nem többet: s o k.

Azonnal boldog voltam, mert megvilágosodás, megint túllihegtem. Mint '56 iskolátlan hónapjaiban, amikor tizennégy évesen világalmanachot írtam anyám írógépén.

A tehetetlenségi nyomaték, azért délutánra az eredeti terv szerint rendeztem be a múzeumot. És a legvégén az ötlet, hogy legyen az információ itt is kétlépcsős: válogatott anyag, illetve akinek az kell, a teljes is. Milyen egyszerű. Így hát semmi nem vész kárba. Nem tudok veszíteni. Kár.

Nov. 16.

Most aztán tényleg vége, megcsináltam(tuk). Hajnali ötkor kaptam ezt a levelet:

<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">

<html>

<head>

<title>Váli</title> <metahttp- equiv=" Content-Type "content= "text/html; charset =windows-1252"></head> <script language= "javascript" type= "text/javascript" src="functs.js" ></script>

<body bgcolor= "Silver" lang= HU leftmargin=0 topmargin=0> <table height=100% width=100%>

<tr>

Neki van igaza! Még mise előtt átigazítottam leftmargin=0 topmargin=8>-ra, és föltettem a webre is.

Nov. 18.

A most elkészült bécsi Múzeumnegyed. Hatalmas királyi istállók helyén, a belvárosban. Különbusszal négyezerért, Mikivel. 12 kolbászos zsemlét kentem az útra.

Az adott hét és fél óra alatt: az osztrák festészet felejthető. A Hegyi Lóránt szervezte nemzetközi anyag zajos és üres. A nemzetközi történelmi anyag másodrendű. De ott van Schiele, három teremben. Mitől zseni? Például a következetlensége. Kegyetlen, de egy zsindelytetőt milliméterenként végighorgol.

Megnéztem harminc év után rég meghalt nagyanyám lakását. Végső búcsú, mert az unoka elcseréli. Ez a havas téli táj blondel keretben... a sarokablakocska, akvárium állt előtte ötven éve... A spejz. Az elmúlt évtizedekben álmaimban innét rejtekajtók nyíltak távoli, félig romos szobákba, lehetséges túlélési zugok és műtermek...

Új életet kezdek, muszáj, merthogy az oeuvre-CD kész. (Kissé rettegek.) Elővettem gyönyörű, még érintetlen-új penész-zöld kordnadrágomat, mivel állítólag lötyög és rövid is. A visszahajtást alul kibontottam, majd kibányásztam a gardróbból a varrógépet. Hősiesen nem fölhasználva az itthon található rózsaszín ripszszalagot, leszaladtam (szürke) koptatózsinórért. A Röltexben aztán egy olyan bugyireklám, hogy rögtön a nemi élet problémaköre került előtérbe. A nadrág most hat centivel hosszabb, szerintem hosszú.

Ez is megvan. Talán most önarcképeket...?!

Nov. 26-28.

SMS-ek egy budai íróasztal irányába, naponként:

1. holdfény. két órája magaslesen mozdulatlan némán nézzük a fekete domboldalt, profán szentségimádás

2. bakonyalja, bükkös, friss hóban véres őznyomokat keresünk

3. vaddisznónyomok a szántásban, a gazda rákosi testőre volt

Persze én fegyver nélkül, kísérővel. Vadászszerencse kísért minket, senki nem fagyott meg.

Dec. 1.

Tegnap reggeltől este 10-ig megoldottam, hogy megszűnik a kétszeres adminisztrálás. (Hat helyre kellett egy történést beírni.) Nem volt érdemes képet eladni, annyi volt vele a papírmunka.

Az elfűrészelt képek összes adatát is olvashatóvá tettem. Marhanagy munka volt. Aztán vissza az egész, kitöröltem, visszavonhatatlanul.

Az alapkérdés (a hencegési kényszeren túl), hogy ez az adathalmaz csak pár embernek kellhet, amúgy érdektelen. A tudomány és az ismeretterjesztés ellentmondásai. Már építész koromban belebotlottam, hogy nincs hibátlan szervezési elv, rendszer. Most próbálom a szokásos kompromisszumot: az infót több lépcsőben adagolni..

Dec. 3.

Régóta féltem ettől a reggeltől, ma elkezdtem festeni. Újat kezdtem, témája műterem. 60 x 60 centis, a nyári képek eredményeit építi tovább. Egy olyan narancssárga folttal, amit még nem is használtam. Kész van, jó kép.

Elveszett 10 fájl a válioeuvre-ből, a frász tört rám. És a webről is hiányzik, hogy csinálhattam?! Érdekes, eddig egy olvasóm se reklamált... Utolsó reményként lementem a kocsihoz, ott mindig van egy CD, ajándékozandó. S az még augusztusi volt, és MEGVAN!

Szüts névnapjára (ma este fogja átvenni):

BÍZTATÓ

Kata a tegnap délutáni öleléshez festőkötényembe öltözött.

Sose gondoltam, hogy ilyen érdekesek a festők!

Azt hiszem, megtaláltam. Négy éve tanítottak meg a gyorsúszásra. Ma, talán először, végig tökéletes-könnyű mozdulatokkal. (Háromötöd gyors, kétötöd mell, 1199,1 méter, 29:00,37). Semmi kapkodás, a bal kéz is végig a comb mellett. Érdekes, ehhez nem elég sem a kondíció, sem a nagyon odafigyelés. Ihlet kell, vagy mi.

Az időt amúgy nem nagyon tartom számon, mert a hosszszámlálást (három sz!) gyakran tévesztem. Csak ez az új óra! Ráadás egy képcseréhez. Vízbe ugrás előtt a fülemhez tartom, hármat csipog, majd a starthoz sípol egyet. Ellenállhatatlan.

A múlt heti vadászat.

Hát persze, mi a vadászat lényege?! Egry panteizmusa! Éveket ült pecabot mellett a vízparton!

Hazafelé a vonaton József Attila. Hiába, nem vagyok elég életboldog az elviseléséhez. Szabó Lőrinc és Illyés Gyula, meg az aranyos öreg Zelk.

Dec. 7.

Reggel Zsófiékhoz 70 méter fenyőléccel, abból estére szekrényfalat építek. Hazafelé az Alkotás utcában kilométeres dugó, gyorsforduló a kőbuckákon át a síneken keresztül, de közben odaér a villamos. Elfelejtettem hátranézni, hiába, elmaradt a délutáni alvás. Személyi sérülés nem történt. A mentősök kioktatnak, mit hazudjak a rendőröknek, hogy megússzam a nagy büntetést. Mobilon rögtön a szerelőnek ajándékozom a 40 liter benzint, avval, hogy elég sok autómaradék van a tank körül. Késéssel a vígszínházi aukcióra, sikerül kihalásznom a tömegből képem megvásárlóját, nem fog eltűnni a kép.

Este Kata benzinszagúnak talál.

Dec. 11.

Nem volt türelmem a reggelit megmelegíteni, kitaláltam valamit: a 15 000 rubrikás opuszjegyzék harmadszori átírása vár rám.

Ha kész, a képek alatt rákattintással behívható lesz a mű teljes története, már megbeszéltem a programozóval. Ez is Szüts ötlete.

Dec. 13.

Az egyesített tálibellenes afgán és amerikai erők Kandahár bevétele után a rendkívül helyzetre való tekintettel most Budapest hóeltakarításában segédkeznek.

Átfűztem a bakancsomat, hogy szebb legyen a grafikája.

A weben feljövő festményeim alatti adatoknak előre kéne zárni, nem középre. Most megkértem a programozót, küldje el e-mailen a módosítást.

Dec. 14.

Oszama bin Laden - írják - hálát adott Allahnak, hogy a merénylet sikeresebb volt, mint remélte. Ne feledjük, ez a mondat allahkáromlás. Imádkozni kell a pasasért.

Ezek a karcsú derekú kisasszonykák itten a Lukácsban. Pillognak jobbra-balra a gatyás öregurak (mi) között, egy-két hossz, aztán keresztbe is egy kicsit, forgolódnak, nézelődnek. Egyszer kipróbálják a Lukácsot, aztán soha többet. Nem vízbe valók, inkább vázába.

Dec. 17.

Hát ez nem sikerült... A kőbuckákkal kezdődött, amiken a Zsigulival éppen bukdácsoltam keresztül, amikor jött a 61-es.

Aztán egy hét rutinszerű kínlódás, tele ügyetlen belső vitákkal, bizonytalansággal, jót lépek-e, s ma délre hoztak volna egy 1800-as VW Passatot. Nincsenek álmaim, de ha lennének, akkor egy lomha nagy fehér autó. Szerencsémre és szerencsétlenségemre fél tízkor feljött István, és rövid úton beláttatta, sok benzin, nagy adó, városban előnytelen. Azonnal dönteni, keserves. Múltamba, stílusomba kapaszkodtam: eddig kerültem a luxust. Tizenegykor lemondtam telefonon.

Aztán délután nagyon sajnáltam magam.

István ígérte, kerít majd egy kis Golfot.

Akkor hát most várni, várni.

Dec. 22.

Csiszológéppel a WC melletti mosógép oldaláról a rozsdafoltokat, Kata kedvéért, majd sav-(pisispricc)álló NEOLUX zománcfestékkel. Evvel elment a délelőtt.

Délután három fotóm - havas szőlődombok - keretezése, Kata akarná karácsonyra szétajándékozni. Majd mikor kész, vissza az egész, a fotók eltépése. Tényleg hullámosak, nagyon öreg már a fotószárítóm.

Aztán lecsutakoltam a kádcsapnál a két rendszámtáblát, ennyi maradt a kocsiból, kilenc évig használtuk. Gyerekeim annyi mindent kaptak mostanában, amúgy sem szeretek ilyenkor értéket ajándékozni: igazságosan elosztva ezt fogják kapni karácsonyra. Meg a Tehillim Rádiótól megvett zenéjét, kazettán.

Este az A/01/38 és A/01/39-es tovább, utolsó idei képeim.

És akkor, már ágyban, végre valami minőség:

[Jákob vándorútja során lelkeket gyűjtött maga köré.]

Ám ez a közösség csak nyugtalanságot jelentett és jóformán semmi mást, a lélek nyugtalanságát, mely a test nyughatatlanságában nyilvánult meg, aminek azonban kevés köze volt a közönséges vándorhajlamhoz és kalandos kóborlóvágyhoz, inkább egyetlen ember hajszoltsága és megszállottsága volt, kinek vérében derengve-csírázva készülődtek a sorsfordulatok, amelyeknek nyomasztó jelentőségével békétlenségének kínja mintegy titkosan megfelelő viszonyban állt.

Persze a József és testvérei. Hazaérkeztem. Békében fogok elaludni.

Dec. 29.

1. Miki mosolyog: - Mikor hagyod végre abba (a web/CD buzerálását) ?

- Majd ha olyan egyszerű és szép lesz, mint egy kenyérvágó kés.

- Beszűkültem?

- Igen. Harmadik hónapja csak az opuszjegyzékem tökéletesítése érdekel.

- Arányos a leendő eredmény a befektetett energiával?

- Nem.

- Tudsz akkor ezen változatni?

- Nem. Most hajnali négy, e-mail a programozónak, hogy a gép kiírt egy hibát, mit tegyek. Igen, másállapotban vagyok. Ehelyett, mondjuk, rég csendéletet kellene rajzolnom.

- Biztos?

- Nem. Mellesleg kissé áttipografizáltam a címoldalt, a betűk megint kékek, hát nem gyönyörű?! Boldog vagyok.

2. Tanult barátom átnézte ezeket a 2001-es leveleket: „Hiányzik belőlük az Isten. Hiányzik belőlük az ember. Hiányzik belőle a valódi gondolat. Önismétlés, rutin.” Nagyon megköszöntem.

Ha híg: ennyi telik. Tehetségem határa.

Dec. 31.

Meghalt a kapus testvér itt, a ferences kolostorban. 90 évesen még ellátta a portásszolgálatot. Két hete még - mindketten félbetegen - együtt hallgattuk a hajnali misét a fűtött sekrestyéből. 104 éves volt.

Szilveszter. Holnap átlépek hetedik évtizedembe - így is meg lehet fogalmazni -, azért ez furcsa.

Isten legyen velünnk.

2002. jan. 3.

13h. SMS a vőm telefonjára hány lyánya van? De még nincs válasz.

15.30 Megérkezik Piroska a világra.

Kétéves nővére kezét feje fölé emelve, ujjamat megfogva, hátra se nézve, kivezet a konyhán át a kisszobába: ott! ott!, rámutat a játékkockákra, leültet, aztán egyedül hagy. Miért?

Mi ez a csendes reménytelenség, ahogy menekülnék a helyzet elől, a nők itt mindenféle fontos dolgokat csinálnak, miközben én... Kétszeres nagyapa, visszavonhatatlanul.

Jan. 4.

Ha az ihletről kérdeznek, mindig azt mondom: hogyne, létezik, nálam négy-öt nap egy évben.

Hogyan ez az istenáldotta mai? Túlfáradtságom biztosan feltétele volt.

Félálomban, amikor megláttam, ez a kép rossz! Sőt! Még csak nem is rossz, hanem csak amolyan szépféle! Vízió nélküli. Föl bírtam állni, oda a polcokhoz, elkezdtem lapozni, szelektálni, kidobni. Huszonkettőt.

Jan. 8.

Anyácskám hőstette. Karácsonyra megkapta ezeket az utolsó NEWS-levélszövegeket, ő nem telefonon, mint barátom, hanem levélben szúrt le:

- Szeretetlenségem, közönyöm az emberek iránt. Még barátaimról se írok. Csak önmagam körül forgok, és önreklámozással vagyok elfoglalva, holott ezt inkább a képeimre kéne hagynom.

- Hogy megdöbbentő és elszomorító, ha „két legboldogabb évem ez a CD-csinálás volt”. Kompjuterimádatom, folyton erről írok. Meg az uszodáról. Sok az ismétlés.

- Elmélyült gondolat benne alig, ez egy „semmi-gyűjtemény”. A nagyközönségnek nem ad semmit.

Summa: sürgősen hagyjam abba az egészet.

Nagyon megköszöntem.

Legegyszerűbb lenne rábólintanom: sajnos, szinte szó szerint igaz.

De éppen Szabó Lőrincet olvasom, ahogy könnyezve védekezik 1945-ben az igazolóbizottság (egyébként rendkívül alapos és jóindulatú) bírái előtt.

Tehát, mégiscsak:

- A szeretetről. Az érdeklődésem mások iránt tényleg szűk, túl híg nekem a köznapi információcsere. Ami számon kérhető, ami (bibliai) szeretetkövetelmény, az nem a szívmeleg, hanem a tett, egyszerűen a munka. Ebben sem vagyok élmunkás, de vállalom a megméretést. (Jelenits atya: a pék szereti az embereket, a pék kenyeret süt.)

- Kompjuterközpontúságom. A férfiak nem szülnek, azok mamut után futnak, aztán cipelik hazafelé. Ehhez vannak szokva. Most a kompjuter, pontosabban egy struktúraépítés, anno a fényképezőgép-építés volt, sok minden. Öncélú? Igen. Mint maga a kultúra.

- Tényleg önmagam körül forogok, sajnos. Nem értem én ezt az egészet, írva próbálom értelmezni világomat, a világot. És nem győzök betelni velem, meg gyanakodni is, hogy - tényleg - élek?! Ez az élet!? Aminek mingyár' vége?!

- Igen, értem, életem táblázatokba rendezését mindenki önreklámnak olvassa. Pedig nem cél, csak melléktermék. Mert munkafázis, persze játék is. A rend- és rendszerszeretetem. Valamint: erősebb szélroham esetén táblázatoszlopokba igyekszem kapaszkodni.

- Lehet, hogy mindez semmi, vagy - inkább így -, közel-semmi. Sajnálatos. Ennyi vagyok. Ha tehetségesebb lenne a szöveg, nem lenne baj... lásd Szabó Lőrinc: A földvári mólón. Írni kedvem van. A szövegeket majd meg kell húzni. Állandó önvizsgálat.

Mit lehet itt ezen túl tenni?

Semmit.

Jan. 9.

Hát persze. Sok évig a mondandót cetliken gyűjtöttem, majd havonta megfogalmaztam. Az egy más műfaj volt. Most a weben ezek napi jegyzetek. Anyám egyvégtében olvasta az elmúlt évet, ez arra alkalmatlan, mint a napi időjárásjelentés, visszafelé.

Jan. 13.

A belga szimbolizmus a Szépművészeti Múzeumban. Baromi tehetséges emberek nagyon jó képeket csinálnának - ha nem két kitekert meztelen nő nézné a teliholdat egy erdei tisztáson. Te jó ég, a tematika még engem is zavar!

A manierizmusban a legnagyobb festő is csak egy manierista.

Megvan ez az új (17 éves) Passatautó. Fehér, 4,45 méter hosszú (collstokkal), ködös időben nem látni a végét. Nem volt türelmem okosabb kocsit megszervezni.

Kabátbélésem külön életet él, fehér hegymászókötéllel fogom össze. Amire most rákötöttem a három ferences-csomót: tisztaság, szegénység és engedelmesség. Mindhárom zörög egy kicsit, de azért.

Jan. 14.

A Ghymes együttes CD-je, másfél éve sokat hallgattam, most elővettem. Combod szaga hajamon, kitart még két tavaszon. A havasok, fenyvesek világa. A női énekhang. Gyönyörűséges, andalító, csodaváró. A suta gyengédség, ahogy a süldőlányok szerettek.

Jó lesz nekem most a fürdőszobai kapcsolót megjavítani.

Lukács uszoda. A nyolcvanéves aranyos púpos Irmuska lába a múlt hét óta dagad, nehezen mozog. Érszűkület? Holnap kórházba megy. Operálni nem engedem magam. Mosolyogva búcsúzott.

Jan. 19-23.

Győr, majd a bakonybéli bencés kolostorban. Maradjon ez a pár nap megírás nélkül. Talán majd. A hajnali négy órai zsolozsmájukra most nem keltem föl.

Jan. 27.

Napok óta látom hajnalban, a kanyarnál egy kapumélyedésben szokott álldogálni. Mögötte rongycsomó, ott koszos paplanok alatt egy férfi. Ő meg beszél hozzá. Két órával később, uszodából hazafelé még ugyanez a kép. A férfi fejére húzott paplannal alszik, a töpörödött nő valaha-piros kabátban, retiküllel és hátizsákkal mellette ácsorog.

Este telefon festékvegyész ismerősömnek: ez a most vett lenolajkence sötétebb, és rá van írva, hogy szárítót és lakkbenzint is tartalmaz. Százévekben gondolkozom, használhatom-e?

Délelőtt a Nemzeti Galériában a két Mednyánszky-férfifej egymással szemben. Az egyik az a vörös félbehagyott tanulmány, egy teljes Shakespeare-dráma, a másik csak, mondjuk, a kőműves Jóska a szomszédból, aki talán szerelme lehetett.

Ég és föld. Neki se jött össze minden nap.

Kétezerkettő január huszonnyolc, kész, mától minden keresővel működik a honlapom. Még ismerősökkel ki kell próbáltatni.

Tegnap az egyház így imádkozott: Istenünk, te Aquinói Szent Tamást kitüntetted életszentségre való buzgó törekvéssel. Figyelem! Tehát a szorgalom is kegyelmi ajándék.

Hiába a tökéletes művem a konyhában. A nép. Most föléje tábla:

BIZONYOS EMBERCSOPORTOKNAK TARTÓSAN IGEN NAGY ÖRÖM LESZ OKOZVA, AMENNYIBEN A SZEMETESVÖDÖR MÉLYEN A HELYÉRE VAN TOLVA, NEM CSAK ÚGY

SMS Olaszországból:

2000 m, ragyogo napsutes, a Carving lec fantasztikus: helyettem tud sielni. Fekete palyakon jartam vidaman... Persze izomlaz mint allat Kuldi Szuts

Talált, süllyed. Ez fáj. A síelés már elmaradóban.

Febr. 3.

Most sokat hallgatom: képért ráadásként megkaptam az összes Bach-csellószvitet, kétszeresen is, Rosztropovics, Starker János. (Ez utóbbit tartom meg, az én gyarló hozzáértésemmel.)

Febr. 5.

A vasárnapi kirándulás után benéztem a Kiscelli Múzeumba. S találtam valamit - eddig nem vettem észre? új? -, ami számomra módosítja Rippl-Rónait. Délutáni pihenő - Gyászoló nővérek. Itt nem enyeleg, nem kukoricázik. Mintha Pilinszky.

Apránként tanulok meghalni. (Hogy kellene ezt kevésbé melodramatikusan?)

1. Szüts jelezte, valószínű, idén nem jön velem alkotóházba, Kecskemétre. Nehéz lesz. 1980 óta töltjük ott a márciusokat. „Ha karikás szemmel áttántorgok hozzá, hogy mégis építésznek kellett volna mennem, nem tudom ezt a kurva képet megoldani, irgalmasan megvigasztal.”

2. Ma hajnali mise. A 87 éves Imre atya. Nincsenek érdekes gondolatai, de mosolygó örömmel, hitelesen beszél. Ma a lourdes-i Mária-jelenésről, mikor nyelve lelassult, nem talált egy szót. Akkor fölálltam, megindultam felé. Későn érkeztem. Kissé széttárt karokkal, merev testtel zuhant hanyatt. Két vérfolt a zöld selyempaláston. Gyorsan kigomboltuk. A fejét fogtam. A fiatal káplán, miközben fölötte guggoltunk, mellékesen és gyorsan föladta neki a betegek szentségét, az „utolsó kenetet”. Kivittük a sekrestyébe. Mentők. Olyan nyugodt, szép volt az egész, egy Bach-csellószonáta; mintha a szertartás része.

Febr. 12.

Ötezredik, legeslegutolsó e-mail a programozónak:

Kedves Károly! Köszönöm, megkaptam, nem ezt kértem, de jó, sőt nagyon jó, amit csinált. Most a képek oldalán a betűméret rögzített, kicsi. Evvel a szövegmező igen jól áttekinthetővé vált...

Ha van lelkiereje még tíz percet a betűtípus cseréjével foglalkozni, szívesen elszaladnék magához, bármikor.

Febr. 13.

Hamvazószerda. Fél négykor ébredtem, dögfáradtan futok. Féltávnál nem tudom eldönteni, mi az önmegtagadás, ha folytatom, vagy ha leállok.

Bartók egy évben két hónapot komponált. Tanév közben teljesen el volt foglalva, meg a gyakorlás: sok koncertet adott.

Rögtön az én évrendemet gondolom mellé, persze.

Szemetet ürítve az udvaron látom, egy félreeső sarokba támasztva a 22 múltkor eltört képem. Valaki kimentette tüzelőnek. Fanyar érzés. Miért ne, hasznosul, akár a friss hulla mája. Mégis elviselhetetlen. Visszaloptam új tulajdonosától, s bele egy kuka mélyére.

A tárgyaktól való folytonos búcsúzásom természetesen fokozott tárgyvonzódást jelez. (Ahogy mániákus rendszeretetem bizonyára életfélelmet.) Mi mindenen kell átvergődni, míg az ember végül éretten lepotyog. Tegnap is nem adtam kölcsön valakinek ötezer forintot, rászorult volna. Sőt valószínű, ha ma újra kér... A mai, keddi negyedik antifona: Életünk minden napján ments meg minket, Urunk! (Magunktól is.)

Márc. 29.

Szívességből megküldték a Széchényi Könyvtárban őrzött kiállítási plakátjaim kartonjait. „VáliDezső festőművész kiállítása. Nyírbátor, Nagykálló... 1976... 47x68 cm. Barna fotó: a művész igen rendetlen műtermében tanácstalanul áll.”

Azóta is.

***************************

A KATALÓGUS HÁTSÓ BORÍTÓJÁN:

60 év. Akkor összegezzünk.

- Két gyereket fölneveltem. (Bár inkább Kata.)

- Tavasszal 24:43.36 -ra úsztam az 1200 métert, ez már nem lesz jobb.

- Kiolvastam a József és testvéreit.

- Jártam egy francia tengeralattjáró fegyverkamrájában.

- Minden képem, fotóm, könyvem weben és CD-n. Még gyűjtőim címei is archiválva, múzeumi adattárak számára. Így a 2042. október 2-án az Ernst Múzeumban nyíló centenáriumi emlékkiállításnak nem lesz akadálya.

Tehát most

VÉGRENDELET

Én, alulírott Váli Dezső ép elmével, világos tudattal és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem, hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit. Képeim szétszórva. Minden munkám megnézhető.

Minden jó helyen van ott, ahol van.