03.10. fájl: kert C7482A

Egy kerttervezési album előszó részlete, kimásoltam:

Paradicsom és Utópia

In the beginning was paradise. The age-old myth of the Garden of Eden reflects a fudamental human longing. In paradise, the first humans lived in perfect peace. They knew neither illnes or death...a bibilai Genezis történet az emberiség ôsi vágyát írja le, harmóniában élni a természettel. "Pairi-dae-za" az óperzsáben egyszerűen fallal körülvettet /walled/ jelent, s semmit nem mond arról, mi volt falakon belül. Innét indul az emberiség utópisztikus vágya a Kert iránt, mint a modellje egy szebb és boldogabb jövônek. A biblia történet a maga szimbolikus módján leír egy tökéletes, hamónikus, természetbe belesimuló életet az emberi lét kezdetén, melybe majd az idôk végezetén majd újra eljutunk. Ez zsidó-keresztény kultúra modell, de számos más kultúrában is megtalálható.

Hogy az Édenkert valóban létezett-e, milyen volt, és merre terült el, a történet szempontjából közömbös. Mióta mítosza él, modellje a kerttervezôknek, századokon keresztül. It is a menkind's oldest dream, élni a paradicsomban, békében, bajoktól menten, egészségben, boldogságban. A kert ilyenformán mindíg egy szentimántális visszatérérés az aranykorba, és egy lépés elôre is, az Utópiába. És ezt a vágyat kezdettôl, mindíg, MŰVÉSZI FORMÁBA ÖNTVE képzeltük el. Hogy ugyanis a természet csak művészi formálás által válhat újra tôkéletessé. A kert egyesíti ugyanis az emberi-, a művészi szépet a természetivel, belefoglalva olyan természeti elemeket, mint a víz, fény, levegô, a növekedés, s ezeket is művészete ezközeivé teszi. Minden erôfeszítés a természettel való harmónia ismételt megteremtését célozza. És ez sokkal fontosabb szempont a kert minden hasznos vonatkozásánal, mint védelem a külvilágtól, a konyhára való, a gyógynövények, satöbbi. Az emberiség történelme folyamán számtalan ilyen paradicsomot teremtett: Elyzium, Árkádia, mindenekelőtt Atlantisz, Ithaca, Cytheria, aztán Szicília, Capri, Mauricius és Tahiti, a szubtrópikus dzsungel, a tejjel mézzel folyó országok. Végül Amerika is, a svejci Alpok, még a kozmosz is utópisztikus tájjá formáltatott. Ezek a paradicsomok mind mesterségesek, a legôsibb álomtól a tudományos fantasztius jövôképekig, mind-mind sokkal inkább kivetítések, fantáziaképek, mintsem földrajzi helyek. De semmi álom, fantazmagória nem élhet meg reális elemek nélkül. A kertek tervezettek. Az elôképek a tervezôknek örök mintát adtak. /És mint minden utópia, ôk is a jelent, a napi politikát, a szociális helyzetet kritizálják./ Egyszerre álom, és menekülés az idillibe, valamint vágy a változtatásra, a megújulásra,- a fantáziálás itt alkotó erôvé, tetté válik.

Árkádia, a szekularizált Paradicsom

Árkádia a Paradicsom mellett a kerttörténet másik fô sarokpontja. Ádám és Éva bűn nélkül éltek, míg Árkádiában pásztorok játszanak pánsípon. Mindenféle állat-ember ötvözet istenkék, nimfák veszik ôket körül. A Paradicsom az egyisten hitre épül, míg a reneszánszban föléledt ákádiakép a Krisztus elôtti korok pogány, természetközeli ideáit veszi elô. Misztikus újraegyesülés víziója a természettel, Pán uralma alatt. Nem mint a Paradicsom, Árkádia megtalálható a térképeken, egy hegyes táj a Pelloponézoszon. Elég messzi ahhoz, hogy valós volta álmainkat ne zavarja. Vergiliusz Eclogájában már ír a görögok hajdani aranykoráról, a pásztoridillrôl. A metropoliszok életének ellenétbe állítása a természeti élettel nála kezdôdik. A pásztorok esti csendje fontosabb a napi munkájuknál, hideg idô nem zavarja életüket, a hegyek csak békés kulisszák napjaikhoz. Inkább énekelnek és furulyáznak, semmint dolgoznak. A szerelem náluk csak egy békés, szentimentális érzés. Az Ákádiai aranyélet merôben művi, esztétikai vízió. A reneszánszban újraéledô eszme sok írót ihletett, és a festôkre is hatott: többek között Tizian, Niccoló dell' Abbate, Caracci, Poussin, Claude Lorrain, Wateau, Fragonard fordult az antik felé, mint az árkádiai táj, pásztorokkal. A pásztorjáték divat Olaszországból indult szerte Európába, minden művelt európai második otthonaként tartotta számon Árkádia hegyes vidékét. Hamarosan a királyi udvarok extravaganciájává váltak a pásztoridillek. A napi realitás átfordult a művészi formába öntött utópia álma felé, a firenzei Mediciek klasszikus idealizált tájképekbe formáltatták ezt. Azóta is, századokon át, Árkádia megmaradt modern világunk egyik legnagyobbhatású ideájának: vágy egy jobb, szebb, harmonikusabb életre, harmóniára Istennel és a természettel, vágy a békére, örömre, szeretetre, szerelemre. Árkádia a paradicsom és a realitás között helyezkedik el, mindkettôbôl hordoz valamennyit. A reneszánsz óta az árkdiai táj a művészetben életben megmaradt, a kerttervezôk folyamatos fômotívumaként. Egy 1499-ben Velencében megjelent regény vezérmű lett minden további korok kerttervezôje számára, leírja az ideális reneszánsz kertet: egy mikroszkopikus rész, geometrikus rend, az ember felügyletete alatt, elkerítve a nagy természetbôl.